#090. Közösségi gyengénlátás adás

Categories podcast
Űrtortilla, szegényinternet és a krikett, cyberkultúra-szeminárium és hétköznapi úttaposás a Pinteresten, emlékmentés fényképen és kölcsönlátás telefonnal, tengerparti Nazca-rajzolás robottal, rágóméretű billentyűzet és a lyuk a csőben.

virgingalactic_launcherone02-lg

Richard Branson fogja felvinni a LauncherOne rakétáival a WorldOne kis műholdjait, amik internetet fognak szórni a szegény embereknek, akiknek eddig nem szórt senki internetet.

Itt aztán szóba került a krikett és ami még viccesebb, az elefántospóló. Ennyire kolonialista cucc nincs még egy.

Jövő héten jön egy aszteroida, ami a Föld közelében fog elhaladni. A közelség azt jelenti, hogy háromszor olyan messze, mint a Hold.

És végül az űr jóhíre: az űrhajósok nem morzsálódó tortilát esznek, mondjuk Taco Belleset.

Nagybetűs tartalom rovat

A Molleindustria embere, Paolo Pedercini órát tart a Carnegie Mellonon. Olyan internetes kultúra óra, amire még akkor is bejárnánk, ha fizetni kellene érte. És reggel lenne.

Tavalyi cikk a Nőklapjacafén a Pinterestről, az ötletadásról és a kreativitásról. Tök jól meg van írva, és megmutatja, hogy találja meg a gibsoni utca a maga hasznát a dolgokban.

Az Amazon közben beszáll a filmiparba, az egyik sorozatának pedig megnyerte Woody Allent.

Most légy okos: fényképek és évkönyvek

Az aktuális nagy téma az volt - ehhez linkek nem annyira vannak, a kommenteknek viszont örülünk - hogy mit csinál az ember a fotóival, amik nem egyszerhasználatosak.

Magyarázzuk a címünket rovat

Kölcsöadhatjuk a szemünket egy gyengénlátónak a BeMyEyes projekttel.

A Charlie Hebdo elleni terrorakció után elkezdődött az a rész, amikor a kémek még nagyobb hatáskört kérnek. Ja, meg van sonys lábjegyzet is.

Robot rovat

Ferenc nem nagyon értette, hogy miért csinálnak ember formájú robotokat az emberek úgy általában. De azért a tény, hogy a Google által felvásárolt Boston Dynamics Atlas nevű gépe még menőbb lett nem hagyta érintetlenül. De azért szóbakerült a markolóvezető rovot is, ami tök nem tűnik embernek.

Amit viszont egy emberként szerettünk az a Disney homokba rajzolós robotja.

Kütyü rovat

Van Yotaphone teszt - sajnos még mindig 699 euró - és nagyon szerette a TechCrunch a készüléket. Ezért erről álmodozunk, ahelyett, hogy a sokkal spártaibb einkes telefonhátlapot megbeszéltük volna.

Ferenc rágóméretű okostelefonbillentyűzetet szeretne. Lásd a fenti képet. Egyelőre még nincs rágóárban sajna.

A hét kérdése pedig, hogy ezek az emberek a szuper töltőkábelükkel a lyukat találták-e fel a csőben.

9 thoughts on “#090. Közösségi gyengénlátás adás

  1. Nekem fotósként évi több mint 30k fotóval kell valamit kezdenem. Az évek során elég sok rendszert kipróbáltam és használtam (pl.: Az Aperture -t évekig). Jelen pillanatban az Adobe Lightroom -ja szerintem megkerülhetetlen, egyszerűen nincs alternatívája. Ha akarod a képeidet katalógusokba rendezheted de ha akarod beleömlesztheted a képeidet és utána tudsz keresni idő, hely vagy bármilyen metadata alapján, de ha használod a keyword-öket akkor a lehetőségek száma végtelen. A digitális utómunka része jelenleg a legjobb szerintem, de ha nem elég akkor integrálódik a photoshoppal. Tud a kijelölt/megjelölt (csillagozott, zászlózott, színkódozott) fotókból automatikusan fotókönyvet, elég sok templét van hozzá, de teljes mértékben személyre is szabható, de ha akarod automatikusan létrehoz weblapot, galériát vagy tumblr galériát, tudsz postolni facebookra, twitterre, flickr-re, tud intelligens mappákat létrehozni stb… stb…

    1. Röviden: teljesen egyetértek. Legutóbb azért szálltam le a Lightroomról, mert a képmódosításokat a saját library-ba menti, azaz ha egyszer eltűnik a Lightroom, vagy át akarok állni másra, nincsenek meg a javított képeim. Persze lehet exportálni a változtatásokat, de ez nem triviális. Most, hogy felhívtad a figyelmemet a Book funkcióra (amit eddig nem vettem észre), visszatértem egy átgondoltabb tárolási szisztémára, egy rendszeres exporttal a válogatott képekre, plusz NAS és felhőmentéssel - meglátjuk, hogy válik be.

      Igazán egy alapvető bajom van még a Lightroommal - de lehet, hogy ez csak a tudatlanságomból ered: a Quick Develop, azon belül is az Auto Tone (ami a leggyorsabb képjavítást teszi lehetővé) az én szememnek/ízlésemnek túl harsány/erőszakos, viszont nem találok módot arra, hogy módosítsak a default beállításain. És persze nem konkrét értékeket kellene tudni megadni, hiszen az képenként változik, hanem az algoritmus “erőszakosságát”.

    1. Jaj ez bonyolult. Már nem a link berakása, ott simán balfasz voltam, kösz, hogy pótoltad.

      Hirtelen olyanok vannak az ingujjamban, hogy:

      “Kőhalmi Zsolt, a PTA kuratóriumának elnöke megkeresésünkre nem titkolta szolgálati múltját, de hangsúlyozta hogy hírszerző volt, külföldön dolgozott, nem itthon. „Támadó játékos voltam” – mondja, nem az állambiztonságra felügyelt vagy a szomszédról jelentett a rendszerváltást megelőzően. A műegyetemen végzett híradástechnika szakon, és néhány évig a világhírű Simonyi professzor (az űrturista Charles Simonyi apja) tanársegédje volt, mielőtt a szolgálatokhoz került. Ott hivatalosan „technológiai transzferrel” foglalkozott, amin valójában a Cocom-lista kijátszását, az exporttilalom alatt álló fejlett technológiák megszerzését kell érteni kalandos körülmények között, nyugatról.”

      Ezt a NETI / PTA / Nemzeti Hálózatbiztonsági Központot akkor vezető Kőhalmi Zsolt mondta Bodokynak. Itt a cikk: http://index.hu/tech/2010/02/01/gazdat_cserel_a_kapitalis_bongo/

      Aztán van egy Atari emléknapom, ahol többek között Kovács Győző beszélt https://archive.org/details/RETRO85

      Illetve most szembejött még egy TPA történet, ami a magyar PDP-kompatibilis cuccról szól: http://mek.oszk.hu/07400/07472/07472.pdf Ezt nem olvastam, de egyszer nekiveselkedek.

      Ezek, meg egy korábbi Kovács Győző előadás, amit gyanúsan nem vettem fel, azt mondanám, hogy a COCOM-listának erős behatása volt a KGST-re. A fejlődés valahogy úgy nézett ki, hogy keleten tökéletesre csiszoltak technológiákat, a nyuganinál kétszer jobb teljesítményt sajtoltak ki belőlük szerencsés esetben. Nyugaton meg feltalálták a következő cuccot, ami az előző tízszeresét hozta.

      (És van még egy linkem, ami úgy tartozik ide, hogy nem is http://ear.hu/?p=4419 )

      1. Lesz mit olvasnom :) Amúgy igen, a bolgár gépen is látszik: motorola6800 klónból csináltak pc-t. Csak az igazat megvallva kicsit nehéz elhinni így ‘86-osként, hogy nem tudták megvenni a szovjet 8086-os vagy 8088-as klónt. Tudom, hogy tervgazdálkodás, meg hogy nem egyenrangú felek voltak a kgst-ben, csak nehéz elhinni :)

  2. Villamosmérnökként jelentkezem, bár az usb szabványokkal annyira nem vagyok képben, de találkoztam már az usb töltés működésével.

    Az adatvezetékeken töltés egyértelműen bullshit. Ez a cucc valószínűleg olyasmit csinál, mint a Feri által emlegetett töltőkábel, ami azt hazudja a telefonnak, hogy ő egy töltőport (ami nem olyan triviális: A szabvány szerint csak össze kell kötni a két adatkábelt, de az Apple kitalált egy sokkal bonyolultabb rendszert még a szabvány elkészülte előtt, és azt hiszem a Blackberrynek is sajátja van)

    Ez egy baromi ronda megoldás, ahogy Feri töltőkábele is, elvileg akár a gép usb portját is hazavághatja (de annál azért sokkal kifinomultabb túláramvédelem van a gépekben). Azért működhet mégis, mert elég gyakran 2 portnak közös a védelme, szóval ha az egyikben nincs semmi, akkor a másik kétszer annyit vehet fel, másrészt rohamosan terjed az usb3, ami eleve 900mA-t tud, nem 500-at (bár elvileg ezt adatkommunikációval kell kérni, de az usb2 is csak 100-at tud alapből, az 500-at elvileg kérni kell, de a gyakorlatban kérés nélkül megy az 500.

  3. Nálunk is százasával készülnek a képek, aminek jó részét nagyon nem is nézünk vissza. Van egy nagy Canon, meg két iPhone. Előbbi inkább csak nyaralások, kirándulások idején, mivel az átlag dolgokhoz elég a másik is. Ami rövidtávú megosztás az facebook/insta. Karácsonyra vettünk egy Zyxel NSA 325 v2 NAS-t, két két terás WD reddel. Nem olyan egyszerű nem fejlesztőként konfigurálni, de már szinte minden eszközöről elérhető, a TV lejátsza (a képeket, mert az mp4-eket nem hajlandó), közel vagyok a külső eléréshez is. Amikor betelik a telefon, felkerülnek a képek a gépre, onnan meg a NAS-ra, könyvtárakba rendezve, szelektálás nélkül.

    A nagy képeknél megy külön a RAW minden élesnek mondható képről, azokat, amiket meg jónak találunk, meg visszanéznénk, azokat áttömörítem JPG-be, s megy be az iPhone képek közé.

    A NAS tud dropbox szinkronizációt is, most még azt kellene bekötni, s akkor egész jó lenne a helyzet.

    A két vinyó közül az egyikre mentünk, a másik archivál.

    Minden megvan még Skydrive-ban is (a RAW-kat kivéve), amíg ingyen van a 100 Giga.

    Tervem, hogy évekre bontva a legjobb képeket kinyomtatom albumba egyszer.

Kommentszekció