#238. Zombigyermek adás

Szorul a Google Andy Rubin miatt, bezzeg az Uber már nem, az óceánporszívó becsődölt, mert a startupvilág hülye, bezzeg a Theranos, pedig noexit startup mozgalom, és főként: meghülyül-e a gyerek a sok telefonozástól? Brit gyerekorvosok, magyar énektanár, amerikai Hunter S. Thomson.

A részvényesek is felkapták a vizet arra, hogy a Google eltussolta Andy Rubin zaklatási ügyét, és inkább érdemei elismerése mellett egy 90 millió dollárral kitömött tarisznyával eresztették útnak. Több per is zajlik az Alphabet holdingcég ellen, hogy ilyet tán mégse kellene.

Bezzeg az Uber háza tája viszonylag csendes, amióta Travis Kalanicktől könnyes búcsút vettek. Hiába na, egy nem botrányos CEO jó a háznál. Tényleg csak olyanokat lehetett hallani, hogy lehet nem mennek idén tőzsdére, újra tesztelik az önvezető kocsikat és hogy repülő taxit mutatott be egy partnerük. Hát ez maga a normalitás manapság.

Ferenc beszél rovat

Nagyprobléma rovat

Történt egyszer, hogy egy pimaszul fiatal, épp tizennyolc éves srác megtalálta a módszert, hogyan lehetne kihalászni az óceánból a műanyagot. Hogy mit keres ott? Beledobáltad. A folyók egymásba ömlenek, aztán a tengerbe, az az óceánba, ahogy azt Lusta Dick őrmester is jól tudta. Kapott is rá jó 40 millió dollárt, mert mindenki sajtó, kockatőke, sírkő-faragók és balett-táncosok elhitte, hogy nem a hülye óceánkutatók fogják megoldani ezt a problémát. Miért is tudnának a dobozon kívül gondolkodni.

Na mostanra a cuccról kiderült, hogy nem működik, ellenben letört belőle egy darabot az óceán, mert az meg ilyen játékos természetű környezet. Nagyobb baj, hogy az oceanográfusok szerint a szemét a vízoszlopban több mélységben van. Szóval nem csak a tetőről kell lekanalazni, mint a kocsonyáról a zsírt.

Feri szerint az ügy nagyban hasonlít a Theranos-sztorira. Szerintem ott Elizabeth Holmes sokkal tudatosabb csaló volt. Ez még egy vita köztünk. Az biztos, hogy a kockázati tőkebefektetők és a sajtó ugyanúgy nem nagyon végezték el a dolgukat abban az ügyben sem.

Ha már témánál voltunk, beszéltünk a no exit slow startupokról, akik - kapaszkodjatok! - céget akarnak építeni az ötletükből. Meg arról, hogy mik a kedvenc magyar webes oldalai/bizniszei Keltnek. (Fortepan, Maesteszínház, Oszkár, Feri pedig gyorsan hozzácsapta a Gyerünkanyukámat.)

Micsináljonagyerek rovat

Brit kutatók szerint az ön gyermekének nem nő két feje attól, hogy okostelefonozik. Sőt megmarad az egy. Még talán tetőlövész sem lesz belőle. Ellenben mondanak négy pontot, amire érdemes figyelni:

  • Kontrollálható a képernyő előtt töltött idő?
  • A családi programok kárára megy a netezés?
  • Az alvás rovására netezik a gyerek?
  • Képes-e megállni a gyerek, hogy kontrollálhatatlanul összeegyen mindent, miközben a YouTube-ot bújja?

Ide kapcsolódik az a kérdéskör is, hogy az időt cseszi-e el a gyerek, ha játszik? Onnan jön a kérdés, hogy szembejött a HungarianRobot hirdetése, amiben a következő szerepel. (Kiemelés tőlünk.)

Ne csak játsszon a gyerek a számítógépen, hanem valami hasznosat is csináljon: megtanítjuk robotot építeni és programozni. Előképzettség nem szükséges, ez kifejezetten 18 év alatti kezdőknek szóló tanfolyam. A résztvevőket egy rajzoló robot összeszerelésén és programozásán keresztül vezetjük be a robotikába.

És akkor feldobtuk már azt a kérdést, amire annyira sincs válaszunk, mint a fentiekre. Hamarabb, vagy korábban érnek-e a mai gyerekek. Látszik-e ez abban, amit mérnek a társadalomtudósok: a szexuális érésben. És Feri olyan-e mint Claire a Modern családból?

Itt került szóba az is, hogy kell-e szépen írni az ének füzetbe. Hogyan köszöntötte fel Hunter S. Thompson Jack Nicholsont szülinapján. És jó-e a NAT és jobb-e az új NAT? És végül: mit ér mindez, ha a tanári kar adott?

15 thoughts on “#238. Zombigyermek adás

  1. Felvetettétek hogy mi a goind, vagyis milyen “bővitett mondatos” kifejtés lehet, hogy miért karos a gyerekek kütyühasználata.

    Én inkább arra lenneék kiváncsi, hogyan kezeled a függőségi kérdést. Nállunk a gond nem az, hogy használja-e. Hanem az, hogy akármilyen hosszu vagy rövid kütyüzési idő, mindig hisztibe torkollik (persze neke kissebbek a gyerekeim és nem szocializálódnak a hálón, henem “fejlesztő” játékokat játszanak. Én ezt a viselkedést föggőségnek tudom tekinteni.

    1. pohlyferenc

      Ennyi infóból persze könnyű téves következtetésre jutnom, de szerintem, ha a kütyüzés vége a hiszti, és ez azért van, mert véget ért a kütyüzés (apa elvette a telót), akkor az nem függőség, hanem hiszti. Akaratkifejezés. Az egy másik probléma. Amúgy a “telefon függőséget okoz” kérdés kábé ugyanaz, mint az alkohol vagy koffein függőséget okozása. A függő hajlamú személyiségek ráfüggnek addiktív dolgokra, a többiek nem. Nem ismerek számokat, de nagy tétben fogadnám le, hogy kevesebb telefonfüggő van, mint ahány nikotinfüggő.

  2. Füleki István

    Ha valami nem tetszik, akkor be kell menni és beszélni a tanárral, a legtöbb esetben kellemesen fogsz csalódni. A kommunikáció hiánya nagy gond a szülő és tanár között. Túl egyszerű kontraszelektált hülyének tartani a tanárt, aki frusztrált és csak szívatni akarja a gyerekeket. Az iskola problémáiról szívesen elbeszélgetnék veletek egy sör mellett , mert az adás alapján nagyon egyoldalúnak tünt a véleményetek.

    1. pohlyferenc

      Párszor bementünk, beszéltünk a tanárral és nagyon kellemetlenül csalódtunk. Amúgy pedig a rendszer kifejezetten nem támogatja a tanár-szülő kommunikációt, sőt, igyekszik azt megakadályozni. A kommunikáció, ha egyáltalán létezik, egyirányú. Ezek az én tapasztalataim, hallottam ennél jobbat is.

      A kontraszelekcióról szerintem mondtuk is az adásban, hogy nem ez az egyetlen tapasztalat és vannak elhivatott, okos tanárok is. Hogy a többség nem ilyen, amellett viszont simán kiállok, de nem ez a lényeg, mert mi nem a tanárokat szidtuk, hanem az iskolát, annak több szintjét is. A frontális, lexikalitás-alapú oktatási modellt, és annak magyar megvalósítását. Azt, hogy átrohannak a túl sok tananyagon, miközben sem soft skilleket nem fejlesztenek, sem tanulni nem tanítanak; azt, hogy ötödikben még felmerül a külalak osztályzása, miközben nem tanítják meg, milyen lenne az áttekinthető órai jegyzet; azt, hogy a tanárok közössége igenis kontraszelektált (nem ők tehetnek róla), a bonyolult és félelmetes függelmi viszonyok között mindenki rémülten behúzza fülét-farkát és fásultan igyekszik túljutni a napján. És persze mondhatod, hogy vannak ellenpéldák, de attól tartok, a többséget te sem az ellenpéldák közé sorolod.

      Jöhetnénk azzal is, hogy de hát a diákok is iszonyúak, ami lehetséges, de érdemes megvizsgálni a kérdést, ott is iszonyúak-e, ahol a tanár érdekes és szerethető - vagy csak elmúlt az a világ, ahol pusztán szokásjog vagy megfélemlítés alapján lehet vásárolni tiszteletet. Illetve hogy a diákság hozzáállását, tudását, képességeit mennyiben befolyásolta maga az iskola. “Ezek nem olvasnak, nem is tudnak!” Ebben azért benne van, hogy a szüleikkel nem szerettette meg az olvasást az iskola, nem? Még egyszer: nem a tanárokat szidom, hanem az iskolarendszert. Halálbiztos vagyok benne, hogy egy értelmesebb, maibb, liberálisabb iskolában, ahol emberhez méltó fizetést adnak, rengeteg tanár kivirágozna, és igazi nevelővé nőné ki magát.

      1. Egy dolgot tennék csak hozzá a listához. Azt, hogy komoly problémát jelent, amikor az iskola szociális foglalkoztatóként működik. “Igaz, hogy X-né Katika nem tanít semmit, sőt nála effektíve hülyébbek lesznek a gyerekek, de már csak nyolc éve van a nyugdíjig.” Az emberi részét teljesen értem ennek a döntésnek is, egy egy X-né Katika nyolc év alatt egy kisebb hadsereggel tud megutáltatni egy tantárgyat.

        1. Füleki István

          Én tanárként hiszek a beszéd erejében, sikert csak a szülőkkel együtt érhet el az iskola. A rendszer nem jó ez igaz, de az átlagos szülők ezt a rendszert szeretik még mindig. Számomra is hihetetlen de a most indult AKG általános iskolában a szülők lázadoznak miért nincs Házi feladat. Folyamatos a szülői nyomás hogy minél több ismeretet minnél gyorsabban kapjanak a gyerekek. Mindenki fél, hogy a jelenlegi rendszerben hogy lemarad. A közalkalmazotti jogviszony tényleg bebetonoza a tanárokat és ez nem jó, a probléma az hogy nagyon nehezen mérhető a tanári munka. A jelenlegi minőségbiztosítási rendszerek semmit nem érnek, lényegében csak papír gyártás.

          1. “Mindenki fél, hogy a jelenlegi rendszerben hogy lemarad.”

            Tudom, hogy öregember érv, hogy belőlünk is ember lett valahogy. De belőlünk is ember lett valahogy. Ezért idegesített annyira a programozzon az ön gyermeke is robotot, ahelyett, hogy játszana tanfolyam reklámszövege. Az egyik dolog, ami megérdemelne egy értelmes vitát, hogy alá lehet-e mindent rendelni óvodától felfelé a jövőbeli alkalmazhatóságnak. Kiegészítő kérdés, hogyan passzol ez a gondolat ahhoz, hogy amúgy életfogytig tanulásról és egy élet során felépített több karrierről beszélünk már manapság.

            A másik persze, amit le kéne kardozni az általam is elsütött belőlünk is ember lett érvelés. Ezt szoktam a leggyakrabban látni a tananyag csökkentéséről/megváltoztatásáról szóló vitákban ellenérvként. Szakmailag nyilván nem áll meg, de kell rá egy közérthető válasz is. Nehezítésként, részben olyan embereknek kell megérteniük, akik utoljára az Egri csillagokat olvasták.

  3. moshi-moshi

    Bocsánat, de a kontraszelekció eredeti jelentésében az előnytelen vagy káros tulajdonságok célzatos, tudatos kiválogatását, előnyben részesítését jelenti, a köznyelvi jelentést pedig a kádár-korszak káderpolitikájának jellemzéséből vettük át. Ott ez annyit jelentett, hogy a szakmai rátermettség helyett a származást és/vagy a politikai megbízhatóságot tették elsőrangú szemponttá, vagyis nem baj, ha a termelőszövetkezet igazgatója nem ért ahhoz, amit csinál, a lényeg, hogy jó, megbízható elvtárs legyen.

    Semmi ilyesmi nem történt a tanárszakmával az elmúlt 30 évben, a helyzet nagyon is a hagyományos értelemben vett szelekció eredménye, csak sajnos a tanárok (és így persze az iskolák és egyre növekvő mértékben a gyerekek) a szelekció rossz oldalára kerültek.

    Ez a szelekció egyszerűen úgy működött (-ik?), hogy pl. az én gimis osztályomban is csak az ment el tanárszakra, aki nem jutott be “valami rendes egyetemre”. Vagy mert ellinkeskedte a gimit, vagy mert nem tudott a felvételi stresszhelyzetében teljesíteni, vagy mert nem voltak céljai az élettel. Akinek esélye volt egy jogi, közgazdasági, (rendes) mérnöki szakra bejutni, annak meg sem fordult a fejében, hogy tanárszakra menjen (Egy kivétellel, belőle aztán egészen biztosan jó tanár is lett.)

    Az ok egyszerre rettentően bonyolult és nagyon is egyszerű, általában arra vezethető vissza, amit Kelt többször is megénekelt már: a magyar társadalomból hiányzik a szolidaritás (valamint, és ezt már én tenném hozzá: az jövőre való árnyaltabb gondolás képessége vagy mondjuk társadalmi szintű összefüggések legalább alapvető megértése). A vadnyugati kapitalizmus feltörésével a tanár, vagy általában a közalkalmazott, nagy lendülettel az érdekérvényesítő képesség vagy alkupozíció szerint felállított rangsor végére került és ott is maradt.

    Már az előző adásotokat is szomorúan hallgattam. Én a dr. Máriást idéző A liberális értelmiség felszalámizza önmagát címet adtam volna neki. Valahogy ez ebben az adásban is megismétlődött.

    1. Mindemellett persze én is alaposan elrontottam a gyerekeim nevelését, nálunk is nyakló nélküli internetezés van, tehát a kerítésen belülről beszélek.

    2. Azt megpendíteném itt azt, ami fentebb az István által linkelt interjúban is megjelenik: hogy egy 18 éves ember nem feltétlenül tudja, hogy ő mi akar lenni az életben. Ha ezt előhozzuk a fakultációválasztás idejére, akkor meg ráadásul nem is 18 évesen kellene ezt kitalálni, hanem 16 évesen.

      Zárójel, pont a héten jött szembe egy lista, hogy egy rendes indiai fiatal melyik négy foglalkozás közül választhat. Így szólt: - mérnök - jogász - programozó - a család szégyene

      Szóval nem vagyunk egyedül ezzel. Megkockáztatom azt is, hogy talán kijelenthetjük, hogy ha az elmúlt X évtizedben felgyorsult a fajok kipusztulása, a klímaváltozás, nőtt a társadalmi szakadék és mindeközben csökkent az elitbe vetett hit, akkor legalább magunknak bevallhatjuk, hogy valami lehet nem stimmel a rendszerrel.

      1. moshi-moshi

        Súlyos bajok vannak a rendszerrel, de alternatíva meg nincsen. Csak olyamokat látok, amiket már kipróbáltunk és még rosszabbak. Vagy szerinted van?

        1. Első körben ebbe kellene visszatolni a szabályozórudakat. Az államok korrumpálódása az üzleti szféra felé például nem olyan trend, aminek van kívánatos kifutása.

Kommentszekció