Podcast: Download
Subscribe: RSS
Ezúttal nem a hírekben, hanem a nosztalgiában pacsákol szügyig a Meti stábja. Miért tartjuk meg az elfáradt laptopokat, telefonokat, routereket, sőt kábeleket? Mire számítunk? Hogy egyszer értékes lesz? Hogy majd bekapcsoljuk az unokákkal? Hogy esetleg jó lesz még valamire? Végigvesszük, kinél mi van a padláson, és ezekre a kérdésekre is igyekszünk választ találni.
Na ez se olyan adásnapló lesz, hogy van neki füle meg farka. Helyette inkább leírom, hogy mire jutottunk. Az embernek egy raklap oka van arra, hogy mindenféle régi, esetenként működésképtelen kütyüket tartson meg:
- tech nippnek, vagy ha úgy jobban tetszik, otthoni múzeumnak
- "egyszer még sokat fog érni" - igen, ha egy Apple I-ről van szó, amúgy nem nagyon.
- majd az onokákkal együtt rácsodálkozunk, amikor előkerül
- otthonosság érzést ad - lásd még nipp. Nem kell ezt szégyellni.
- régen minden jobb volt, itt egy kis régen dunsztolva.
- sokat adtam érte, ki nem dobom
- múlik az a rohadt idő
Nagyjából ezek az érvrendszerek. Van közöttük olyan, ami nagyon hasonlít a hamis nosztalgiára. Mert hát nehéz amellett érvelni, hogy bezzeg régen öt sor kóddal elmentünk a Holdra is. Pláne, hogy van fotónk Margaret Hamiltonról, az Apollo-program szoftvermérnökéről, aki annyi kód mellett áll, hogy ha rádől, belehal.
És hát az igazi programozók - ez a szöveg 83 óta kering a neten - sem írtak mindent gépi kódban. Bár az is igaz, hogy ma nem rossz biznisz COBOL-t tudni és ismerni a banki rendszereket. De a pénzügyi világ tech debtjét inkább hagyjuk.
A régi rendszerek életben tartása még egy területen fontos - és bevétellel kecsegtető - biznisz: a különböző technológiai meghatározottságű műkincsek gondozása. Legyen szó a McLaren F1 utcai versenyautóról, aminek a karbantartásához kell egy DOS-t futtató Dell laptop is vagy Pek Namdzsun installációiról. Mindkettő ára százmillió forintokban mérődik minimum, és megpukkan, ha nincs hozzá valami régi vasunk vagy egy emberünk forrasztópákával.
Felvet kérdéseket is az, hogy az okostelefon, azzal, hogy egy csomó használati tárgyat kiiktatott, mit indított el. Evidens, hogy ma már nem tudunk telefonszámokat. Nem is kell. De kell-e például tudni tájékozódni a városban vagy egyáltalán kifejleszteni a tájékozódás intézményét?
Az adásban persze szó esett Zenitekről és Prakticákról, Minoltákról és Nikonokról, Spectrumról, Homelabról és Commodore gépekről, Palmokról és Newtonokról. Illetve Kelt sírt egy kört a karbantarthatatlan Apple tápokról.