Podcast: Download

Subscribe: RSS

Steve Jobs papucsa, D’Anunzio és Pareto, Szomszéd János vezetékes, a NAV elnöke, megőrült-e Musk, mizu a Twitternél, mi az a fediverse, jön a Tesla Semi, Elizabeth Holmes hosszú időre börtönbe megy, FTX és SBF, azaz inog a kriptopiac, leépítések a Völgyben, megvették az Evernote-ot, éneklő faszobrok és Commodore tangóharmonika.

Büszkék vagyunk arra, hogy valószínűleg mi vagyunk az első magyar podkaszt, amiben a nalebinding - magyarul tűkötés - nevű csomómentes majdnem horgolás, majdnem kötés módszerről valamint a világ első zoknijáról is megemlékezett. A technológia az technológia, akkor is, ha Hésziodosz írt róla.

Innen továbblendültünk Gabriele D’Anunzióra, aki egyrészt szabadcsapatok élén elfoglalta Triesztet, másrészt Bécset szórta repülőről röplapokkal, meg írt drámát, verset, újságcikket, lelkes nudista volt és később lelkes Mussolini hívő. Szemben Vilfredo Paretóval, akinek ugyan a közgazdasági munkáira épített Mussolini, de Pareto maga nem volt fasiszta. Már csak azért sem, mert 1923-ban meghalt, Benito pedig a tízes évek végén kezdte építgetni a szervezetét, majd 1922-ben vonult Rómába a feketeingeseivel. A Pareto-elv, amit a közgazdászról neveztek el, meg későbbi.

A heti podkasztajánlónk is ide kapcsolódik. Az If Books Could Kill olyan könyveket tárgyal ki, amelyek nagy, közismert megállapításokat, közkeletű bölcsességeket terjesztettek el, amelyekkel csak az a baj, hogy nem igazak.

Drága móka

Eladták a néhai Steve Jobs néhai szandálját. 218 ezer dollárért ment el, amennyiért már adanak szép dolgokat is. Még olyanokat is, aminek nincs stevejobslábszaga.

Van olcsó móka is. A Szomszéd János Vezetékes instagram fiók olyan névjegyeket gyűjt, amiket az ember beírt egyszer, aztán úgy maradtak. Ablakos Józsik és Kasztnis Krisztiánok mellett vannak vadabb dolgok is.

Ferenc meghallgatta a NAV elnökének egy előadását és rácsodálkozott arra, hogy Vágújhelyi Ferenc látott már számítógépet. (Sőt már evett is.) Itt azért már nem értettünk egyet abban, hogy a kata hiphopp eltörlése illetve egy új adónem behozása az olyasmi-e, amire az adórendszer átszabása kifejezést lehet használni. De hát hol voltunk még az adás végétől!

Obligát Hitler mém, most mém nélkül

A bukás mémesült részét legalább egyszer érdemes megnézni eredetiben. Vicces felirat nélkül. Egészen remek színészi játék és remek jelenet.

Musk és a Twitter

Itt kezdődött el a vita az adásban. Megzakkant-e Musk vagy sem? Ha valaki egy mérnöki fókuszú céget tud vezetni - aminek persze vannak sales és egyéb tevékenységei, de nem annyi, mint egy globális médiacégnek - akkor vajon egy médiacéggel is elbánik-e? Rossz tanácsadókra hallgatott-e Sztálin elvtárs?

Ami egészen biztos: első körben nagyjából 3700 embert épített le Musk, aztán még legalább ezer ember elszivárgott. Elbizonytalanodott, hogy milyen moderálási elvek érvényesek. Egyelőre sikerült leépítenie egyrészt a hirdetőket, másrészt a Twitter salest. De legalább felfedezett a géniusz két olyan dolgot - natív hirdetések, twitként formázott hirdetések - amelyeket már nem kell lefejleszteni, mert eddig is léteztek. (Egyesével nem linkelem végig a sztorit, a Platformer remekül koverolja az ügyet.)

A piac két hete már olyanokat fejtegetett, hogy egy dollárnyi Musk hitelt hatvan centért vennének meg. Ez akciósnak is erős, nem tükröz bizalmat.

Párhuzamosan alakulnak szolgáltatások. A Hive és a Post ugyanazt akarja csinálni, mint a Twitter. Viszont nincs is modelljük. A Mastodon barátkozást igényel, mert nem egy az egyben klónja egy ismerős szolgáltatásnak, hanem egy federált módon (gondoljatok a mail- vagy webszerverekre, egyik se központosított technológia) felépített üzenőrendszer. És az alapjául szolgáló ActivityPub technológiára épült már videómegosztó vagy könyvespolc nyilvántartó oldal is. Ez Kelt kedvenc jövőképe, csak a felhasználóktól erő befektetését igényli, meg esetenként pénzt is, ami jót tenne a netnek, de a minden ingyen van világából nehéz áttérni.

A hét másik kérdése: tényleg nem tudnak-e infrastruktúrát építeni és üzemeltetni az amerikaiak? De hát San Franciscóban most adtak át, nagy késéssel egy darab metrót. Igaz, nem késett annyit, mint a legendás Berlin Brandenburg reptér.

Liz nem ér rá

Elizabeth Holmest, a Theranos csalásért felelős igazgatóját leültetik 11 évre. Reménykedett, hogy a gyermekeire való tekintettel elnézik neki, hogy hazudott a befektetőinek. (És az ügyfeleknek is, de azért nem ítélték el.)

Alja dolog nevekkel viccelődni, de ha az FTX-ről és SBF néven ismert vezéréről (Some Bankrun-Fraud… izé Sam Bankman-Fried) van szó, akkor megengedjük magunknak. Egyelőre valami 3 milliárd körüli összeg sorsa bizonytalan, meg a befektetési cégének a sorsa, meg azoké, akik vettek tokent az FTX-től. Illetve az egész felveti azt a kérdést, hogy ha ez a cég azzal kérkedett, hogy a legjobban ellenőrzött tőzsde, és mégis egy énekfüzetbe vezette a könyvelését, akkor a többinél mi a helyzet.

Ed Zitron elmagyarázta, hogyan következik a 2008-as válságból, egy generáció előtt álló kilátástalan jövőből sé határtalan ígéretekből az FTX-botrány és a kriptó átverések.

Itt kerültek szóba a Pinkertonok, akik még léteznek. Több, mint száz éve vernek szét szakszervezeteket, ha láttatok még visszatetsző vállalatot. És hogy honnan lehet ismerős a név? Például Karl May regényeiből.

Tovább suhognak a kaszák: elbúcsúzunk az Amazon Alexától, a Meta Portaltól és az okosórás fejlesztéseiktől.

Eladták az Evernote-ot. Van-e még, aki használta. Illetve eladtak pár Taylor Swift koncertjegyet, de ettől senki nem lett boldog. Mert hát rosszul működött a folyamat, de legalább pár nyerészkedő jól járt.

Kütyü és kimaradt dolgok

A Verge-en megjelent egy Meta Quest Pro teszt. Nem egyértelműen pozitív, pláne az árához képest.

Snapdragon XR szemüvegbe való chip! Ki ne örülne neki?

A Teenage Engineering éneklő faszobrai egyrészt nem olcsók játszós dolognak, másrészt egészen csodálatosan szép feleslegességek. Az árak helyett a videót nézzétek meg!