Podcast: Download
Subscribe: RSS
Ember a technikáért, UX az e-számlázásban, kínai autórádió és csehszlovák antennaerősítő, Synology NAS, Ready Player One és I, Tonya, valamint a filmkritika és a kor összefüggései, a szociálpszichológia válsága, mamutok feldarabolása és Ballmer levele.
Vajon mit rejt a 7ea10864-ac2a-4f6c-80e0-858597aa6188.mp3? És miért áldoztunk fel egyszerűen megírható trackelési megoldásokért olyan alapvető kényelmi szolgáltatásokat a neten, mint az olvasható URL-ek vagy a fájlnevek?
Ferenc azon morgott, hogy az e-számlázás fejlesztésénél egyszerre követelik meg az erős jelszót és ugyanakkor nem engedik a kimásolt szöveg beillesztését a jelszó mezőbe. Azt már ne is tételezzük fel, hogy esetleg U2F eszközöket támogatnának. (Kelt itt sírt egy kört a CIB netbankjairól. Igen, több van.)
A kínai autórádió és a hozzá passzintott antennaerősítő egyelőre nem igazán alkalmas országosan fogható rádiók zúgás nélküli befogására Feri kocsijában. De még nem adta fel!
Aztán volt még szó egy frissen beszerzett Synology DS216se NAS-ról. (A proci kicsi, a memória is, fájlmegosztásra remek, kulturált a felülete, komolyabb melóra komolyabb vas kell.) És a Ready Player One-ról. Meg arról, hogy csúnyán öregszünk.
Társadalom light
Sorban buknak meg a szociálpszichológia ismert alapkísérletei. Mit jelent ez? Egyáltalán jelent-e ez valamit? Az apropó most épp Zimbardo börtönkísérlete, de akad még itt sztori bőven.
Vitatkoztunk egy kicsit azon, hogy alap-e hogy egy konferencián van gyerekprogram vagy legalább játszósarok. Akkor még nem tudtuk, hogy ennek lesz aktuálpolitikai vonatkozása is.
Fel kell-e darabolni a Google-t és a Facebookot? A Kreatív tudósítása a Cannes-i reklámfesztivál legérdekesebb előadásáról. Ehhez kapcsolódott Steve Ballmernek az az újkeletű mondása, hogy a Szilícium-völgy fel kell ismerje, hogy a kormányok létező hatalmi tényezők.
Ez a nemrég történt Philip Zimbardo kísérlet cáfolása a neten szimplán hírverés, amit a hazai sajtó (szokásához híven) szó nélkül átvett. A most nyilvánosságra került hangfelvételből kiderült információkat maga Zimbardo is leírta a könyvében sok-sok éve, most meg úgy lengetik egyesek, mintha kiderült volna a viaszról, hogy nem is spanyol. Vicc az egész… Zimbardo maga is rengetegszer elmesélte, hogy egy félresikerült kísérletről volt szó, ő maga volt a börtönigazgató, persze hogy nem volt elfogulatlan. A pszichológia szakma azóta támadja a kísérletet és annak eredményét, mióta publikálva lett. Most meg hatalmas hír, hogy meg lett cáfolva egy olyan infó alapján amit eddig is tudtunk? Persze…
Mellesleg elhangzott, hogy a fiatal kritikusok hogyan értékelnek egy filmet. Hát az Én, Tonya egy Oscar-díj nyertes, illetve jelölt film, emellett 40 egyéb díjat söpört be, és ahogy én tudom, az ilyen bizottságok tagjainak az átlagos életkora korántsem jellemezhető a fiatalos jelzővel, sőt pont ellenkezőleg.
Amúgy szívesen meghallgatnék egy adást, hogy ti milyen hírportálokról tájékozódnak. Hazai hírekről, tech témában, kultúrában. Mit kezeltek fenntartásokkal, melyeket kevésbé, és mit ajánlanátok nagyon szívesen téma alapján.
Zimbardo: igen, ezt én is próbáltam érzékeltetni, hogy maga a Zimbardo-ügy nem igazán ügy. De ennek kapcsán ránézni a szociálpszichológia és a tudománynépszerűsítés, illetve a tudományos karrier visszásságai kérdésekre, az nem rossz ötlet. Az emlegetett Index cikk jó sok olyan kísérletet sorol fel, amely hasonlóképpen szakmailag problémás, miközben széles körben hivatkozza a közbeszéd.
Fiatal kritikusok: a konkrét film kapcsán lehet, hogy én tévedek (nem ;) ), de a jelenség attól még áll - teljesen más szempontok szerint ítéli meg a világot és benne sok egyéb mellett a művészetet egy huszonéves és egy ötvenes. Ez is a dolguk, de attól még igaz, hogy legyen mégoly tájékozott és lexikális tudást felhalmozó egy fiatal, hiányozni fog a kritikájából az öregek toleranciája, vagy éppen kérlelhetetlensége.
Portálok: hát, hm, meglátjuk, Kelt mit szól az ötlethez, ez azért messze esik az alaptémánktól, még ha mindkettőnk számára kedves és fontos téma is. Ebben én pl. most egy válságot élek meg: nem tudok jó szívvel ajánlani mértékadó közéleti portált. Kicsiket szoktam olvasni (már persze a kötelező nagyokon kívül, úgymint Index, 24, nagynéha HVG), az Azonnali, a Mérce és a DIétás Magyar Múzsa jut most eszembe. Gazdaságban kedvencem a G7, techben az én személyes választottam a Bitport (de erre semmi elfogadható mentségem nincs), illetve a Qubit elmegy.
Huh, mit olvasunk. Van egy zavarbaejtően hosszú RSS listám, amit szívesen felpattintok valahová, de régészeti eszközökkel kell nekiesni. Techből nekem a Verge és a Wired az alap mostanában, de még azért jön a Slashdot feedje is, mert néhány dolog ott kerül elő. Magyar politikából főleg megosztások mentén tájékozódok, meg ismerősökkel beszélgetve, illetve ott a Diétás Magyar Múzsa is. Nagyon sok olyan dologból lesz ügy, ami valójában nem fontos, vagy ami csak azért van, hogy lényegesebb dolgokról ne beszéljünk. Ennek a kiszűrésére nem tudok jó újságot. (Plusz egy Magyar Hang. Érzelmi alapon fizettem elő rá, de nem is rossz.)
És akkor ezekhez jön még egy marok urbanizmus feed, mert az most épp érdekel. Twitteren követek biztonságpolitikában mozgó arcokat. Van egy marék brit/európai technológusom, hogy ne csak a sajtóközleményben és breaking newsban megjelenő tech hírekről tudjak, hanem az eggyel akadémikusabb, kultúrakutatás-közelibb dolgokról is.
Szóval nincs egyszerű válaszom.