Közösségi költségvetés és a hajléktalanok igényei, ingyen tömegközlekedés, lomisok megítélése, baloldali gondolkozás, Fresnel lencse és működő számítógép egyetlen legókockába építve, munkapad-készítés, Pentaform és Sinclair QL, Novena, Snap Pixi kinyírása, autószerelő ikercsajok a Maloof way-ben.
A habkönnyű és igényes szórakoztatás jegyében a héten arról volt szó, hogy a közösségi költségvetés, ami egyfajta ellenzéki csodafegyver jó-e. Mellette az szól, hogy a város használói dönthetnek némi pénz elköltéséről és közölhetik a vágyaikat, mintha képviseleti demokráciában élnénk. Ellene meg az – itt egy remek Politico cikk – szól, hogy a szegényebbek a hobbiprojektjeik tolása és megszavaztatása helyett azzal vannak elfoglalva, hogy legyen kenyér az asztalon, így ezekből a programokból rendre kiszorulnak, mintha nem élnénk képviseleti demokráciában.
A témát valahol a budapesti közösségi költségvetésnél kezdtük, de aztán elkanyarodtunk arra is, hogy elég-e a többségi társadalmat kiszolgálni. Ebben megint nem értettünk egyet meglepő módon. Majd a végén még szóba került az ingyenessé tett tömegközlekedés haszna – a BKV-nál más a jegybevétel aránya, ezt azért jegyezzük meg – és az is, hogy a lomizás jó-e vagy sem. (Jó! – K)
A végén valahová oda futott ki a beszélgetés, hogy úgy kell-e ezt a kérdést keretezni, hogy tegyünk-e bármit, mielőtt a legrászorulóbbakon segítettünk volna vagy inkább úgy, hogy mielőtt tennénk valamit gondoljuk végig a hatásait és hogy mennyire hozzáférhető, amit tervezünk. Amíg ezen gondolkodtok, nézzétek meg milyen volt Amszterdam, a világ bringás fővárosa a hetvenes években.
Kütyük
Több szempontból nagyon jó téma a Lego Fresnel-lencsét tartalmazó világítótorony készlete. Nem a legó miatt, az a legkevésbé érdekes a sztoriban. De a Frensel története, illetve az erről remek ismeretterjesztő műsort készítő James Burke izgalmas.
(Fotó: Rama CC-BY-SA // CeCILL)
Burke Connections – magyarul Kapcsolatok néven futott – című sorozatát amúgy is rendkívüli módon ajánljuk. Olyan tudományos ismeretterjesztő azóta sincs másik, mint ő.
Aztán volt retró számítógépet formázó legókockába épített valódi számítógép, ami valahol az őrület definíciója körül forog, de nagyon menő. És ha már a számítógépesdibe – ami futtat Doomot – belementünk, akkor előszedtük a legó tengeralattjárót is, hátha még nem volt róla szó.
Ferenc mindeközben rendes műhelyasztalt szeretne, mert azt gondolja, hogy azért nem fejez be projekteket, mert a nyeklő-nyakló konyhaasztalon nem jó szerelni. Valahol értem, mondom ezt egy itt-ott festékfoltos íróasztal mellett ülve.
Kütyü, de kellett egy közcím
Végül még az Abacus számítógépről, ami olyan szép szétszedhetős fajta, a Sinclair QL-t idéző jóság, emlékeztünk meg. Illetve a nagyon hardverhekkerbarát Novenáról.
És arról, hogy a Snap megint lemond egy érdekesnek és nagyon idegesítőnek tűnő fejlesztéséről. A Pixy drón gyártását fejezik be, ami körbezümmögte a tulajdonosát és fotózta, hogy milyen szép ember.
A heti sorzatajánló a Drive Hard: The Maloof Way volt a Netflixről, ami ugyan realiti, a szereplői színésznek nem jók, viszont a realitikkel szemben ebben egy támogató családot látunk, ahol ráadásul a fiatalok nagy része lány és autószerelő, versenyző, kaszkadőr.