#362. Villon adás

Választási eredmény fogadtatása kritikájának elemzése különszám! Viták! Beef! Rágódás! Egyetértés!

Ferenc szerint "akkor itt fogunk élni", Kelt szerint pedig "nem vagytok egyedül". Mindenesetre a választást elbukta az ellenzék. Vagy legalább is nem nyerte meg, de kérdés, hogy egyáltalán megnyerhető volt-e?

De mielőtt belemennénk, két kérdés nyitva maradt az előző adásban.

Vissza a választáshoz

Vassurányban - a pletykák szerint kocsmai influencertevékenység miatt - durva túlsúlyban voltak a népszavazáson az igen válaszok. Feltételezhetően nem azért, mert arra akartak szavazni, hanem azért, mert a vassurányiak sem értették a kérdéseket. (Mentségükre legyen szólva, a kérdések értelmetlenek és hazugok voltak.) A polgi már mentegeti a helyieket. Akárhogy is, soká éljen Transzsurány!

Egészen biztosak vagyunk abban, hogy nem Noár művészete vezetett az ellenzéki vereséghez. Bár van ilyen elmélet is.

Nyugodtan kijelenthetjük azt is, hogy nem volt széleskörű választási csalás. Már az a fajta, ahol Marika nénit beépítik az urnába, mint Kempelen törökjét, és ott ikszeli naphosszat a Fideszt. A szavazást lebonyolítók mindenhol ügyeltek erre, voltak ellenzéki szavazatszámlálók, EBESZ-megfigyelők, balett-táncosok és sírkőfaragók.

Nem volt tisztességes válaszás sem. A határon túli szavazatok rögzítése és kezelése a világ vicce lenne, az pedig, hogy az NVI mossa a kezét, hogy ő más országokban nem tud eljárni, röhej. Ugyanakkor olyan mennyiségű szavazatról beszélünk, ami nem fordítja meg a választást. A kormány azonban sokkal több pénzből kampányolt, mint az ellenzék, összemosta a kormányt az állammal, átszabott kerületekkel dolgozik a rendszer és egy eszméletlen méretű propagandagépezetet működtetett a Fidesz. Az EBESZ összefoglalójában mindezeket meg lehet találni.

Ferenc lovagolt egy kicsit azon, hogy a Kétfarkú Kutya Párton elmehetett egy-két mandátum. Illetve az ő számításai szerint a szavazzanak minél többen listán az MKKP-re se lett volna értelmes lépés. Ez persze akadémikus kérdés, nem a kétfarkúakon úszott el a választás.

Akkor mi történt?

Több magyarázat kering arról, hogy mi lehetett a rossz. A jelölt, a kampány, esetleg a települések polgárai az önérdekük - ld. 'mink szívni fogunk, ha ellenzéki lesz a kerület, de a Fidesz marad kormányon' - miatt szavazhattak a kormánypártra. Például mert nem akartak úgy járni, mint Göd, amitől úgy elcsatolták a Samsung fejlesztések után járó pénzeket, hogy csak úgy porzott. Berente sztori újra, csak most rendszerszerűbben.

Fontosabbnak tűnik, hogy rabul vannak ejtve az önkormányzatok. A fideszes kijáróember - polgi, helyi képviselő, nábob - ad valamicske garanciát, hogy jön majd pénz kilátót építeni meg térkövet lerakni. Itt vitatkoztunk egy kört azon, hogy a falusi szegényebb (esetenként mélyszegénységben élő), kevésbé képzett tömegek tehetnek-e a választási vereségről. Szóba került a funkcionális analfabetizmus, a szegénységből következő rövidtávú gondolkodás és az is, hogy a városokat is megnyerte három kivétellel a Fidesz. Sőt még Budapesten is szereztek negyven százalékot. Mindezt úgy, hogy a Fidesz amúgy nem támogatja a szegényeket, a középosztálynak oszt vissza pénzeket, különösen a többgyerekeseknek.

Ferenc itt beleszaladt abba, hogy a moralizálást el kell engedni, sőt még a cancel culture kifejezést is használta. Mivel az európai politizálás a morális jó megtalálására épül fel elvben (na jó, plusz lobbiérdekek), ezért ebből volt némi vita. Illetve arról is beszéltünk, hogy a Gömbös teret is átneveztük, Steinmetz kapitány szobrát is elszállították a köztérről, és Kelt szerint a különböző gyamatosító hősök szobrának leszerelése is ugyanez a jelenség.

Mit láttak a szavazatszámlálók

Bocsássuk előre, hogy az előválasztás és a civil szavazatszámlálók a két legfontosabb fejlemény volt idén. A beszámolóik viszont részben a gyászmunkával részben meg a rácsodálkozással vannak tele. Kiderült, hogy a zsákfaluk nem olyanok, mint a Káli-medence. Illetve, hogy már egy város külvárosa is lehet olyan élmény, ami sokkolja az Árkádiában élő embert. Emiatt nagyon sok szegényezés, prolizás, cigányozás van Kelt ízlésének. Ferenc szerint ki van mondva, amit láttak. Ki lepődik meg, hogy ebben sem értettünk egyet? (Remek paródia az utóbbi linkről.)

Tanulságnak azt lehet levonni, hogy több tényező van, nincs egy egyszerű megoldás. Mivel nincs nyilvános exit poll, így csak tippelgetni lehet valójában, hogy mi történt. Még ha a G7 meggyőzően érvel is, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a képzettség az, ami alapján szórnak a szavazatok.

Végszó? "Mi itt leszünk." És olvassatok Ritók Nórát.

#361. Fogkefe a mellényzsebben adás

Turizmus különszám: mikor találtuk fel, már az ókori görögök is-e, peregrináció, grand tour, Bridgerton, egészségügyi utazások, Surány és a horányi Meteor telep, Handrás gyerekkora, utazási infrastruktúra, fapados üzleti modell, egységes európai roaming, Instagram-generáció, a szelfik és az utazás, valamint a mai turizmus körüli dollárösszegek.

Az országgyűlési választással és a ne műtsék Orbán Viktort óvodás kislánnyá népszavazással kezdtünk. Szerintem senkit nem lep meg a véleményünk, de fontos, hogy az ember időnként elmondja azt. Azok, akikkel nem értünk együtt, százmilliókból mondták be a hangosba a saját mondókájukat.

Az adás témája amúgy a turizmus volt. Próbálok rövid lenni - mondta Kelt, akinek ez ritkán sikerült eddig - és csak az alap tényeket összeszedni, mert nincs értelme leírni, ami az adásban amúgy is elhangzik.

Az utazást is megnehezítette a geopolitikai helyzet - meg rég volt néhai mesterünk, Kátai

A turizmus viszonylag kései találmány. Célelvű utazás korábban volt: az antikvitásban az ember - ha megengedhette magának - elment a delphoi jósdába, az olimpiára vagy voltak még célok. Ez a társadalom kis részére volt igaz, plusz az utazás kockázatosabb volt, mint ma. A rómaiak aztán építettek remek úthálózatot, hogy mozgatni tudják a legiókat, illetve kitalálták a nyaralást, amely során a gazdagok nyáron kihúzódtak a vidéki birtokra vagy a tengerpartra a meleg városból. A birodalom bukása vitte magával az úthálózat karbantartását is, szóval jó volt, amíg tartott.

A középkor és a feudalizmus nem volt utazásbarát a társadalom nagy részének. Plusz ilyenkor azért érdemes belegondolni, hogy az ország egy része mocsár volt például Magyarországon. Persze Janus Pannonius tanulhatott Rómában, Galeotto Marzio eljöhetett Mátyás udvarába, de ők a kis százalék, a behívott külföldi szakértők.

Senkit nem nézünk parasztnak, hogy fordításban közüljünk Janust :)

A céhes világ feltalálta a peregrinációt: a mesterlegény otthon megtanul, amit lehet, majd elindul máshová tudást gyűjteni. Ehhez céhes embernek kellett lenni, ha nem is teljes jogú tagnak. Illetve hasonló út volt a diákok számára is. Misztótfalusi Kis Miklós, a magyar kultúra egyik hőse - meglepi: szarul bántunk vele - így hozott egy egész fullos nyomdát Utrechtből. (Ha bármilyen dokumentumot Janson betűvel szedtek, előtte tisztelegtek!)

A 16. században kezdődik a leginkább brit grand tour kialakulása is. A képzett nemes ifjakhoz hozzácsapnak pár mentort, tutort, szolgát, szakácsot, csepűrágót és léhűtőt, majd körbeutazzák Európát (értsd: Olaszország, Görögország), majd világlátott emberként hazatérnek a birodalmat működeteni. Ez egészen sokáig szokásban marad. Ide még a Bridgerton második évadát is be tudtuk kötni!

És eljő a 19. század, ami felénk (ld. Monarchia és előtte) a fürdők fejlesztését, Abbázia felfutatását és a belföldi turizmust jelenti. Illetve azt is, hogy Baross Gábor, a Vasminiszter kiépítteti a magyar vasútrendszert, ami lehetővé teszi az utazást. A megelőző állapotokról Petőfi Úti levelekje remek olvasmány. Ráadásul ebben Petőfi egészen szerethető figura, nem úgy, mint általában.

Szóba került a Balaton üdülővé alakítása, amiről a 444-nek van egy jó Makro kiadványa. És egy podkasztja, amit elérhetnek a nem előfiztetők is, amiben erről beszélgetnek. A sztori röviden: a Balaton környéke nagyon sokáig agrár terület volt, ahhoz, hogy fürdőzős legyen, a korábbi ott élők kiebrudalására volt szükség. Aki nem bivalyt tenyészt a Balatonnál, az gyüttment, maximum elég rég kezdte.

A polgárosodással indul el az a trend is, hogy a polgárok mennek helyekre. Üdülőtelepek alakulnak ki, Ferenc erre Surányt és a horányi Meteor-telepet hozta példának. De volt csónakos élet több helyen Budapesten. Illetve elővettük Handrás önéletírását, aki a dunai hajóséletről mesélt egy nagyon megindító részben.

A huszadik században felgyorsul a változás. Svájcban 1923-ban törvénybe iktatják, hogy a közalkalmazottaknak járjon szabadság. Nem csak ha betegek vagy valami, hanem csak úgy nyaralni. A Neckermann 1963-tól már német áruházakban is állított fel kioszkokat, ahol dobozos nyaralást (ld. még buszostúra) lehetett előfizetni.

Közben a fapados repülést is feltalálták lassan. Előbb Kaliforniában (1949), aztán az Egyesült Államokban (1971), majd nagyon terjedésnek indult a kilencvenesekkel. A kétezres évekre (2012-es adat) a fapadosok adták a repülős utasforgalom 44,8 százalékát.

Közben pedig lett Instagram, előbb olcsó mobilinterneten, majd pedig európai roaming. Mindegyik kellett ahhoz, hogy a nyaralás végiginstázása lehetőség legyen. Nem csak az egyes pszichológusok - aki nem hoz adatot, annak nem hiszünk - hanem a tanulmányok is erősen szórnak abban a kérdésben, hogy az insta úgy általában véve káros-e vagy sem.

Bele kell-e tennünk magunkat a világba, hogy elmondhassuk, hogy mi is voltunk a híres helyen? Erre csak egyéni válaszok vannak. Addig is éljünk együtt azzal a tudatta, hogy évi 904 millió turista 855 milliárd dollárt költ el, amiből 100 millió ember él világszerte. És ezek 2007-es számok. Ez a forgalom (2016-os szám) a CO2 kibocsátás 5 százaléka, és még mindig leginkább az első világ utazik. Szóval a mindenki repüljön korszaka egyrészt még nincs itt, másrészt jó eséllyel fenntarthatatlan.