#335. Relikviák a padláson adás

Ezúttal nem a hírekben, hanem a nosztalgiában pacsákol szügyig a Meti stábja. Miért tartjuk meg az elfáradt laptopokat, telefonokat, routereket, sőt kábeleket? Mire számítunk? Hogy egyszer értékes lesz? Hogy majd bekapcsoljuk az unokákkal? Hogy esetleg jó lesz még valamire? Végigvesszük, kinél mi van a padláson, és ezekre a kérdésekre is igyekszünk választ találni.

Na ez se olyan adásnapló lesz, hogy van neki füle meg farka. Helyette inkább leírom, hogy mire jutottunk. Az embernek egy raklap oka van arra, hogy mindenféle régi, esetenként működésképtelen kütyüket tartson meg:

  • tech nippnek, vagy ha úgy jobban tetszik, otthoni múzeumnak
  • "egyszer még sokat fog érni" - igen, ha egy Apple I-ről van szó, amúgy nem nagyon.
  • majd az onokákkal együtt rácsodálkozunk, amikor előkerül
  • otthonosság érzést ad - lásd még nipp. Nem kell ezt szégyellni.
  • régen minden jobb volt, itt egy kis régen dunsztolva.
  • sokat adtam érte, ki nem dobom
  • múlik az a rohadt idő

Nagyjából ezek az érvrendszerek. Van közöttük olyan, ami nagyon hasonlít a hamis nosztalgiára. Mert hát nehéz amellett érvelni, hogy bezzeg régen öt sor kóddal elmentünk a Holdra is. Pláne, hogy van fotónk Margaret Hamiltonról, az Apollo-program szoftvermérnökéről, aki annyi kód mellett áll, hogy ha rádől, belehal.

Fotó: NASA

És hát az igazi programozók - ez a szöveg 83 óta kering a neten - sem írtak mindent gépi kódban. Bár az is igaz, hogy ma nem rossz biznisz COBOL-t tudni és ismerni a banki rendszereket. De a pénzügyi világ tech debtjét inkább hagyjuk.

Ehhez kell a DOS-t futtató Dell laptop (Fotó: davidgsteadman / közkincs)

A régi rendszerek életben tartása még egy területen fontos - és bevétellel kecsegtető - biznisz: a különböző technológiai meghatározottságű műkincsek gondozása. Legyen szó a McLaren F1 utcai versenyautóról, aminek a karbantartásához kell egy DOS-t futtató Dell laptop is vagy Pek Namdzsun installációiról. Mindkettő ára százmillió forintokban mérődik minimum, és megpukkan, ha nincs hozzá valami régi vasunk vagy egy emberünk forrasztópákával.

Felvet kérdéseket is az, hogy az okostelefon, azzal, hogy egy csomó használati tárgyat kiiktatott, mit indított el. Evidens, hogy ma már nem tudunk telefonszámokat. Nem is kell. De kell-e például tudni tájékozódni a városban vagy egyáltalán kifejleszteni a tájékozódás intézményét?

Az adásban persze szó esett Zenitekről és Prakticákról, Minoltákról és Nikonokról, Spectrumról, Homelabról és Commodore gépekről, Palmokról és Newtonokról. Illetve Kelt sírt egy kört a karbantarthatatlan Apple tápokról.

#236. Ouzodressz adás

Az évzáró adásban sorra vesszük 2018 közéletét, a gyerekkorunk meghatározó kütyüpillanatait, valamint Mark Zuckerberg egész évet megkoronázó posztját, közben pedig előkerült egy supportsiker, a Grabovoj-féle gyógyítószámok, a balkezes horgoló lelkészek és a nemzet szánkója.

Ti mondhattátok meg, kedves hallgatók, hogy mit hallanátok szívesen az év utolsó adásában. De mielőtt ebbe belevágtunk volna, oda kellett integetni Tamásnak, a balkezes horgoló férfinak, aki írt nekünk egy levelet! Illetve az ApolloOne fotókezelőről és a SubEthaEdit texteditorról is beszéltünk, mert olyan programok, amiket jól esik emlegetni.

További közönségszolgálat. A gyógyítószámok.hu szerint a nemmegyezaszar esetében használandó Grabovoj-szám a
9291098350.

“mi lenne, ha beszélnétek kicsit a gyerekkorotokról”

Mélységesen mély az emlékezés kútja. Volt szó arról, hogyan nem lett gémer Feri, ellenben tudott sprite-okat programozni. Aztán arról is, hogy Kelt nem járt a Csokiba Commodore 64 programokat csencselni, mert azt sem tudta, hogy van ilyen. Meg aztán, hogy jó dolog a bölcsészkar, de még jobb, ha vannak AIX terminálok a számtech teremben.

Szóba került még Michael Pollan, aki nagyon okos dolgokat írt korábban a táplálkozásról, mostanában meg az LSD-ről. Meg a Mandrake Linux, sőt a beOS feltámasztásáért küzdő yellowTAB Zeta nevű oprendszeréről is. Meg persze arról, hogy a VR valahogy a jövő része még mindig, van erről novella a 2050 novelláskötetben is, de a jelenben azért nem nagyon akarja megvetni a lábát.

Az év utolsó adásához témaként a közélet megbeszélését javasolnám”

Oda lyukadtunk ki, magunkat is meglepve, hogy nem lehet megúszni az egymással való beszélgetést. Szóval 2019 a mindenki beszélgessen egy fideszessel, minden fideszes beszélgessen egy ellenzékivel, libsi a komcsival, náci a migrisimogatóval és így tovább éve lesz. És ha egy mód van rá, ne a kapott kommunikációs paneleket használva és ne a kijelölt vitatémák valamelyike - például a nemzet szánkói! - felől közelítve. Közös érdekünk, hogy tudjunk beszélni, így lesz szövete a társadalomnak.

És hogy milyen év volt?

Többnyire vacak. De mi nem csesztük el annyira, mint Zuck, aki viszont teljesen elégedett volt magával.

Volt azért némi szó fontos tech trendekről, de ezt elkapkodtuk. De legalább szakítottunk időt megemlíteni a nagyon szép Walled City című drón- és egyéb fotókkal teli streetartos könyvet.

Illetve ez volt a második évünk, ami a Patreon támogatóink szupportja mellett valósult meg. Nekik külön köszönjük, hogy velünk vannak. De hálásak vagyunk mindenkinek, aki levelet írt, kommentelt, vitatkozott velünk, linket küldött, instán lájkolt, továbbküldte a barátainak valamelyik adásunkat. Boldog új évet!