Posta házhozszállítás, A hazugság tézisei, Theranos-COO Sunny Balwani pere, Beton.Hofi interjú, Dalfutár-helyzetjelentés, régi hardver sorsa, ASCII-art, posztergenerátor, hová lett a Besúgó, Nothing Phone (1), Solana kriptótelefon, papírfénykard.
"...minél inkább almabor, annál inkább Velorex" - ahogy a költő is írta. Esetünkben ez a minél melegebb van, annál rövidebb az adás. Harmincöt fok felett létezni is fáj, nem hogy fejhalgatót viselni.
Egy jó kis panaszkodásra azért telt az adás elejére: a Posta mostanában úgy hozza ki a kínai csomagokat, hogy megállapítja, hogy vámot meg áfát nem kell rájuk fizetni, majd felszámol emiatt egy kezelési költséget. Ha egyszer valaki csinálna egy céget, ami olcsón kiszállít csomagokat, igen sikeres lehetne.
Ferenc beleszeretett az interneten egy okos címkenyomtatóba, amivel nap, szél, fény, világálló címkéket lehet nyomtatni. Még Bluetooth is van benne, ha ez valakinek mellette szól és nem ellene.
Kelt Steven Levy Facebook könyvét, amihez több tucatnyi interjút készített, köztük legalább 8-9 darabot Mark Zuckerberggel. Lelőjük a poént: Zuck nem jön le különösen szimpatikus fickónak. (Jé, megjelent magyarul is.)
Hiánypótlásként álljon itt - az adásnaplóból egy ideig kimaradt - hogy Feri rákattant Beton Hofira. Rögtön ajánlotta is az ő részvételével készült Dalfutár adást és egy részt a Recorder podcastjából.
Itt aztán szóba került az is, hogy rocker volt-e Demjén Rózsi, illetve hogy nézett ki, amikor a térden felül érő lakkcsizma része volt a fellépőruhájának. Hát így.
Mi van...?
...Sunny Balwani ügyében, aki a Theranos operatív igazgatója volt, késik az ítélet. Egykori párját és a cég alapító-vezérigazgatóját, Elizabeth Holmes-t már leültették. Így jár, aki egymilliárd dollárból épít egy nagy tornyot hazugságokból. Ferenc szeretné, ha Holmest csak átverte volna a Balwani, ezért az adásban nem mondtam el neki, hogy a Mikulás sem létezik.
Temesvár drótvágó hőse, upload filter és filter bubble, 6 gigás mobilos upload a Lightroom jóvoltából, Brave, űrlap-zsűlölet (Kréta, OTP, CIB, Posta), Pewdiepie hümmögés, lányűrséta és az öregecskedő szkafanderek, valamint Apple Card és a 21. századi tábortüzes dobozgitár.
A mit csesztek el mások és mit csesztünk el mi adása volt ez feleim. Kezdjük magunkkal, a múlt adásban kicsit elsietve hülyéztük le Troomf hallgató szerint Temesvár polgármesterét, aki levágta a keresztbe-kasba, városképileg kifogásolhatóak kihúzott netkábeleket. De legalább beszélhettünk egy kicsit Bokor Imre halhatatlan Kiskirályok mundérban című könyvéről, ami bemutatta, mekkora kupleráj volt a hadsereg a rendszerváltozás előtt.
Na és aztán innentől jött az új EU-s copyright direktíva 13-ik cikkelye, amiből a megszavazása után 17-iket csináltak, hogy nehogymár egyszerű legyen átlátni. (A linkadóról szóló tizenegyedikből meg tizennegyedik lett.)
Rövidbe a következőről van szó: 24 hónapjuk van a tagállamoknak arra, hogy a saját törvényeik közé beillesszék ezt a szabályozást. Utána a plaformszolgáltatóknak kötelező jelleggel meg kell tiltaniuk valahogy, hogy jogvédett tartalmak kerüljenek fel hozzájuk. Technikai megoldásról nem rendelkezik a törvény, de mit ad isten, nagyjából egy út látszik, az automatikus szűrés. Vagy persze lehet szabályos időközönként szüzeket és fekete kakast áldozni a keresztútnál, hátha az is működik. A cél, hogy a YouTube és a Facebook és a Google News - szóval általában azok a platformcégek, amiket eddig nem nagyon sikerült megadóztatni, mert ahhoz az EU-n belül kellett volna komolyabb konfliktusokat vállalni tagállamokkal - valahogy csak fizessenek már azért, hogy mások tartalmát használják.
Az optimista olvasat szerint ettől a dalszerzők és balett-táncosok úgy fognak úszni a Lajos-aranyakban, mint Dagobert bácsi egy különösen jó napján. A pesszimista szerint azok, akinek a megszivatására a törvény létrejött kifizetik majd a szűrőrendszerek kiépítését, amik viszont nem tesznek különbséget a jogos és jogszerűtlen felhasználás között - mert ilyet nem tud a technológia - ezért bár törvényi védelme van például a paródiának, mégis egy szegényesebb internet lesz a vége. Ja, a kis cégek meg megszívják.
A vitánk nagyrészt arról szólt, hogy ki hazudik nagyobbat az ügyben: a copyright lobbi (igen!), a tech lobbi (de még mennyire!) vagy esetleg azok az amúgy szakértők, akiket nem hallgattak túlzottan meg, mert hát jön az EP-választás és előtte át kell nyomni a törvényt. (Van most egy ilyen törvényhozási düh, ez a következő ilyen ügy.) Cserébe lesz marha érdekes végjáték. Mert egyrészt kiderülhet, hogy a törvény betarthatatlan. Másrészt a fiatal szavazók a közelgő választásokon szavazhatnak a törvényt támogató pártok ellen. Ez az amúgy sem ereje teljében lévő német CDU/CSU-nak (kezdőknek: Merkel pártja, még ha nem is róla szól már a sztori) is kellemetlen tud lenni, és hát a határozottságáról és karakánságáról hét határon át ismert Európai Néppárt (EPP) is megérezheti. (Utóbbi amúgy azt is, hogy a miniszterelnökünknek eddig mindent elnéztek.)
És még egy dolog, mint Columbo is szokta. A törvény tervezett hatásai mellett legaláb annyira érdekesek a nem tervezett hatások. A copyright egy piszok nagy terület, az amerikai Digital Millenium Copyright Act (DMCA) elfogadásakor se gondolta senki, hogy abból lesz még másolásvédett kávékapszula. Azt’ lett.
Zsűlölet
Történt még, hogy Kelt elhasználta az összes mobilnetjét, mert a Lightroom CC kérdés nélkül felszinkronizált hat gigányi raw képet a felhőbe. Ne légy olyan, mint Kelt, telepíts asztali Lightroomot. (Én is megtettem, a fene a helyspórolós fajtámat, elsőre is azt kellett volna.)
Aztán Ferenc elmesélte, hogy még mindig küzd a Brave böngésző használhatóvá tételével, miként disznó a jégen. Többnyire ha a privacy-védő dolgokat kikapcsolja, akkor már működik az internet. Igen, ma már minden weboldahoz adnak egy Stasi ügynököt is.
A fenti kapcsán Kelt elsírta, hogy az egy dolog, hogy minden link végén van ötmillió karakternyi tracking kód, a kicsit élelmesebb szolgáltatók pedig a teljes linket átírják, hogy aztán a bitrohadás egye meg az egészet, amikor a szolgáltató megpusztul és nem lehet feloldani a trackinges linket. De ami ennél is dühítőbb, hogy a podcastok fájlneveit is megfigyelésbaráttá alakítják, így aztán a letöltések mappában a Day_6_20190320_corydoctorow. mp3 jellegű fájlnevek helyett olyanok vannak, hogy 4c3fc22e-191e-4815-a366-c31797eb03fe_e1ed053805d99bf8b18096e6f503880d.mp3. (Nem kitaláció, a downloads mappából másoltam a fájlnevet.)
Ferenc erre elmondta, hogy a Kréta nevű digitális napló nem csak azért vacak, mert a belépési név egy halomnyi random karakter. Azért is, mert ezt nem lehet megjegyeztetni az appal, ki van véve belőle a lehetőség.
Innen pedig már egyenes út vitt az OTP és a CIB online kártyás fizetési rendszerének az anyázásához, amik olyan adatokat kérnek be, amiket nem ellenőriznek, amiket nem lehet megjegyeztetni, és amiket kézzel kell begépelni.
A pálmát a Posta viszi el, aminek sikerült olyan csomag tracking ellenőrzőoldalt fejleszteni, ami törli azokat a kódokat, amik egy karakterrel is hosszabbak a szabvány azonosítónál. Akkor is, ha az egy space. És természetesen tíz kattintás egy keresés elindítása.
Adásunk kérdése a következő: mikor lett minden ennyire szar?
Apróságok
A végén azért volt szó azért, hogy az edgelordok, mint Pewdiepie felelősek-e a fanjaikért. (Persze.)
Milyen gitárral ül az ember a tábortűz mellé? (Kloos)
És érdeke-e az Apple hitelkártyája. (Nem.) Valamint milyen szépen trollkodja a Wall Street Journal az Apple-t a folyamatosan elromló billentyűzetei miatt.
