Balaton, AutoTune és a szeizmikus hullámok, a Pegazus nyomai, Pufi és Pókember, az Apple felelőssége a lehallgatásban, hardvervásárlási szokásaink, X Generáció, Betty, Sex Education, a Waze által elátkozott lakóövezetek,az önvezető autók és az optimalizálás, káoszelmélet és JIT, a chiphiány és a világgazdaság, mennyivel jutott magasabbra Branson Anettkánál, jól kezelte-e a világ a Covidot.
Nekünk közismerten nem a Balaton a Riviéra, de azért szóba került a tó. Ferenc járt arra, Keltnek pedig élményei kötődnek hozzá, amelyek ebből az adásból pont kicsúsztak.
Viszont tudjátok mi jött még a szeizmológiai mérésből? Az Autotune. Erről a Netflix tök jó zeneipari ismeretterjesztő sorozatából, a This Is Popból értesültünk. Akinek tetszett a The Movies That Made Us és a The Toys That Made Us az ezt is nézze meg. Ilyen dokufilmekből annyira jó a Netflix, amennyire nagy dolgokból béna.
Pegazus
A hét ügye az, hogy az izraeli NSO által gyártott Pegasus lehallgatószoftver egy csomó közepesen mocskos diktatúra között Magyarország is megvette. Vagy nem – mondja a Fidesz. Csak valahogy ide került, és a célpontok között pedig megjelentek Simicska és pár újságíró, illetve az Ügyvédi Kamara elnökének telefonszáma. Erre egyelőre olyan válaszok születtek kormányoldalról, hogy Soros. Mindenkinek nyugodt szívvel javasolom, hogy ezt a választ nevesse ki.
A Pegasus érdekessége nem az, hogy a Pókember-szakértő és oknyomozó újságíró Szabó András telefonjára bejutott a szoftver. Mármint ez is izgalmas, de ez egy politikai botrány. Az is, hogy a célpontok listájában ott van Macron francia miniszterelnök száma is. (A marokkóiakat gyanítják a kíváncsiskodással.) Viszont érdekesebb, hogy hogy lehet egy ilyen támadást kimutatni, a védettebbnek tartott iOS-t hogyan tudták megtörni a támadók, segíti-e a zárt szoftveres monokultúra a biztonságot (na jó, erről tudjuk, hogy nem).
Hogyan veszünk hardvert?
Egy közelmúltbeli a Végtelenség Fiai adás kapcsán beszélgettünk arról, hogyan veszünk hardvert. Ferenc Rendeljkínait olvas és YouTube tesztet néz, Kelt morog azon, hogy a Wirecutter teszt nyertesét nem kapni New Yorktól keletre. És egyikünk sem vesz tesztet a Tudatos Vásárlótól, pedig amúgy nagy beszerzések előtt érdemes. Fehéráru esetében meg különösen megéri, mert nem tudnánk javasolni egy jó mosógéptesztelő csatornát a YouTube-on és ilyesmivel nem akarja megszívatni magát az ember.
Innen visszacsúsztunk a sorozatokhoz. Az X generációt (Genera+ion) címűt a HBO-n keressétek, a Never Have I Ever, a Sex Education és a Betty pedig a Netflixen lakik. Az utóbbiról pedig Hugh Holland fotográfus remek hetvenesévekbeli gördeszkás fotóiról is beszélhettünk.
Kenszelkalcsö
Valahol itt került szóba a cancel culture nevű jobbközéptől jobbra terjedő félelem. Erre majd még további tények birtokában visszatérünk egyszer.
Ó igen és az is téma volt, hogy hol az űr és érdekes-e hogy kitolta oda az orrát pár gazdag ember. Illetve, hogy alig mentek magasabbra, mint Anettka, a mára elfelejtett bulvársztár, aki viszont csak egy Mig-31 Foxhoundba szállt be.
Vézhelyzet, csipválság és JIT
Budapestre is lecsapott a Waze, úgyhogy le is fájtoltuk, hogy jó-e hogy van és telíti az utcákat. Illetve, hogy az önvezetés megoldja-e valahogy a közlekedés problémáját, vagy az út négyzetméter egy adott érték. Itt már abban sem értettünk egyet, hogy a városok geometriájából fakadó problémák megfoldását ígérte-e bárki?
Azt hittétek, hogy kipihentük magunkat és lenyugodtunk? Hát nem. Sikerült vagy negyedórát vitatkozni a kaotikus szón. Ráadásul úgy, hogy a végére kiderült, hogy Ferenc a szótári jelentését használja, ami szerint rendetlen, zűrzavaros. Kelt pedig arról beszél, hogy egy kaotikus rendszer olyan magukban determinisztikus folyamatok lánca, ami a végén nem determinisztikusan viselkedik, mert kis változások is nagy eltérésekhez vezethetnek.
A téma amúgy a Just-In-Time logisztika volt, ami amikor tökéletesen működik, akkor tökéletes és lehetővé teszi, hogy az ipar minimális készletekkel működjön. Amikor bejön valami gebasz, akkor meg vagy meg lehet kerülni, vagy a Szuezi-csatorna esetében nem nagyon. Vagy nem kifizetődően. És amikor több dolog botlik, akkor hirtelen bejön az a nemdeterminisztikus viselkedés, amin összevitatkoztunk. Leginkább a chipválság kapcsán került ez elő. Hogy mi a helyzet a chipválsággal? Egy mai Totalcar cikkből idézünk, mert az a legegyszerűbb:
“Néhány autógyártó úgy alkalmazkodott a chiphiányhoz, hogy csökkentette a felszereltséget, bizonyos funkciókat kivesz modelljeiből. A General Motors márciusban közölte, hogy néhány platós kisteherautóját nem szereli fel üzemanyag nyomásszabályozó modullal, ami azonban rontja a fogyasztási mutatóikat. Más gyártók, köztük a Daimler, legyártották ugyan a járműveket, de nem fejezték be teljesen, hanem még mindig várnak a szükséges chipekre.”
A Daimler ettől még nyereséges, mert a maradék pár vödör chipet a drága autókba építették be. Közben meg persze aki él és mozog az foundryt épít, de egyelőre a jövő évben is folytatódik a chiphiány a várakozások szerint. És akkor még abba bele se mentünk, hogy a chipeket a kriptobohócok (is) vásárolják fel. Na de ez messze visz.
Nagyon fárasztó Kelt relativizálását hallgatni sokatszor a kultúrbalos jelenségekről, amikor pont ez az álláspont ijeszti el az embereket en bloc a baloldaliságtól (mint az olyan mondatok, hogy fehér férfiak hisztiznek). Ben Burgis új könyvében pont erről ír (Canceling Comedians While the World Burns: A Critique Of The Contemporary Left), hogy a környezetvédelem, kapitalizmuskritika, egészségügy, stb. ügyekre amúgy vevő embereket hogy ijeszti el a cancel culture és társai. Blogbejegyzését is ajánlom a témában: https://jacobinmag.com/2021/05/canceling-comedians-while-the-world-burns-cancel-culture-moralism-social-media
A kérdés áll. Keressünk már valakit, akit úgy canceleltek, hogy az nem a tetteinek a következménye volt. És el is van tűnve, ellehetetlenült, ártatlanul lapátol sódert egész nap valami flyover államban. Mert amíg ilyenünk nincs, addig ez nem egy jelenség, hanem egy centrista morális pánik narratíva. Illyen, a jobbos kultúrharcosok által bedobott gumicsont van még pár. Teljesen ugyanilyen elven működik a transz súlyemelők és a fair play című szintén nemprobléma.
Szerinted ha a feldühödött Fradi-szurkolók megpróbálnak meglincselni egy közéjük keveredett Újpest-drukkert, de a piszok lila elszaladt, akkor nincs semmi baj, mert nem sérült meg senki? Mert most ezt mondod.
A jelenség nem az, hogy ártatlan celebek hátrányba kerülnek, mert a tömeg elítéli őket pl. azért, mert kritikusak pl. a transzjogokkal (J.K. Rowling), hanem hogy a tömeg képes rászállni (és az életére igenis hatással lenni) valakire azért, mert az a valaki a tömegvéleménnyel, vagy akár a tömegerkölccsel szemben pozicionálja magát, vagy akár csak a tömeg így érti félre, ami történik.
Az szintén elég nagy baj, hogy halálos fenyegetéseket kapnak és sorozatszerepektől esnek el emberek, akik mondjuk zsidó vicceket sütöttek el tíz évvel ezelőtt a Twitteren. Vagy hogy valakit százak pocskondiáznak, fenyegetnek nyilvánosan, mert fehér nő létére eljátszott egy ázsiai karaktert (Scarlett Johansson) és nem szégyellte magát.
De a legnagyobb baj az, hogy a tömeg ugyanígy rászáll arra, akiről AZT HISZI, hogy szerinte (pontosabban a hangadói szerint) rosszat cselekedett.
Értsd meg, nem a celebeket sajnálom, hanem a cserépszavazás intézményével nem értek egyet – még akkor sem, ha akit így elítél a tömeg, esetleg tett is rosszat. Woody Allenről NEM TUDJUK, hogy tett-e rosszat, mégis megpróbálták kiírni a popkultúrából, biztos, ami biztos alapon, és az mindegy, hogy sikerült-e vagy sem. (Amúgy jobban sikerült, mint amennyire nem.)