#289. Vírusaudió adás

Forgalmi csúcsok és otthoni sávszélesség, a szomszéd néni resetelése, elfeledett Skype accountok élesítése, az ostoba főnökök kanossza-járása, a remote társadalom tartóssága és szolidaritása, elfekvő hasznos tárgyak a kisgyerekeseknek, valamint Chuck Norris.

Nem olyan tervezett adások ezek, barátaim, mint a korábbiak. Emiat az adásnapló is rövidebb és esetlegesebb.

Amiről szó volt, hogy mennyi az esélye annak, hogy az ember elkapja a vírust. Ezek megint olyan számokon alapulnak, amelyek más országok statisztikáin alapulnak. És országonként erősen eltérhetnek a védekezési stratégiák és az egészségügy hatékonyságának számai. Valós időben ezt nem lehet megmondani. Aki teheti, tegyen meg mindent, hogy ne fertőződjön meg.

Aztán elkezdődött a távoktatás, amit Ferenc apukaként, Kelt tanárgyerekként él meg. Az egyikük a gyerekre ömlő anyagot próbálja csatornázni, a másik TeamVieweren telepít gépeket olyan tanároknak, akiket soha senki nem készített fel távoktatásra.

Legalább ekkora para a távmunka. Még múlt héten is azt mondták a Dreamjobs felmérésére az emberek, hogy:

A home office-hoz szükséges infrastruktúra tehát legtöbbjüknél már adott, a bizalom azonban részben hiányzik: a megkérdezettek csaknem egyharmada vallott úgy, hogy nem bízik a kollégákban, vagy legalábbis vannak kétségeik afelől, hogy otthonról is biztosan elvégzik a rájuk bízott munkát.

Ugyanitt, aki ilyen helyzetben nem bízik a kollégáiban, beosztottaiban, az nem érdemli meg, hogy vele/neki dolgozzunk. Erre emlékezzetek augusztusban. Úgy általában át kell gondolni pár dolgot. A munka szerepét az életben, a lakással szemben támasztott elvárásokat.

Ennek megfelelően szóba került a Peter-elv is, amely szerint mindenkit a saját inkompetenciájának szintjére léptetnek elő. Ez magyaráz egy csomó rossz menedzsert. Nem csak ilyet láttunk, de ez a tipikus.

Kelt közben nyírt hajat (3 milis mindenhol), Arnold Schwarzenegger egy szamárral és egy pónival jelentkezik be otthonról videón. Innen folytatjuk legközelebb.

Kommentszekció