Új Samsung telefonok, agresszív bringás dzseki, motoros babakocsi, SR-71 Blackbird, Melkus RS1000, bináris számolótábla, és a végtelen Nemzeti Alaptanterv: van-e baj vele, miért kell egyáltalán magyart és törit tanulni, érdemes-e vitázni róla, jól tárgyalja-e a közbeszéd és a sajtó és így tovább.
Új telefonja van a Samsungnak. Rögtön három is. Az S20 elhozza a tömegeknek – na jó, a telefonra 1000-1500 dollárt költő tömegeknek – a hihetetlenül gyakran frissülő képernyőt. Emellett van egy csinos teleobjektív beleépítve a hátába, csak hát a kamerasziget lett csúnya.
A Ford feltalálta az emodzsival levillogjuk az autósnak, hogy köszi, hogy nem ütöttél el dzsekit. Meg amúgy azt is jelzi, hogy merre kanyarodunk. Pazar ötlet, ha nincs az emberen hátizsák. Az a fajta dizájntermék ez, amit már a szabadfogású számítástechnika versenyen is láttunk.
Hasonlóan régi ötlet az elektromos babakocsi, ami tök jó lenne, ellenben nem nagyon akar tömeggyártásba kerülni. Egy típus van tán, amit meg is lehet venni.
Innen a vadászgépek érintésével elértünk az SR-71-ig. Onnan pedig a Wartburg alapokra épült Melkus RS 1000 sportkocsiig, ami az NDK válasza volt a Porsche 911-re. Őrült menő darab.
Miért tanítunk bármit is?
És akkor itt belevetettük magunkat a NAT megvitatásába. Nem csak abba, hogy antiszemita volt-e Herczeg vagy épp Kosztolányi. (Igen és igen.) Vagy, hogy nyilas volt-e Nyírő. (Igen.) Wassba meg bele se mentünk. (Igen.) Hanem inkább azt, hogy mi az irodalomoktatás célja, csak kronológiai alapon lehet-e oktatni vagy lehetne mondjuk a műfajok felől közelíteni.
Mindezeknek elébe menve: itt a NAT. A kerettantervek még nincsenek készen, a tankönyvek sem, és az érettségi követelmények sem világosak. Ezek kellenek az egész megítéléséhez. Azt azért lehet látni, hogy nagyon sok anyag van benne, az pedig már vita tárgya volt, hogy ezek mellé be lehet-e még suszterolni például a kortársakat.
Az egész a Csépe Valéria és társai korábbi alaptantervén alapul. (Ez itt van, PDF.) Csak ezt hórukkmunkában vagy Takaró Mihályosították vagy még a nevét sem tudjuk csinovnyikosították. Mindenesetre nagy mennyiségű lózung került bele, mert egy károsan értelmezett nemzeti kulturális irányt is próbáltak belőni benne.
Aztán volt még nemzeti identitás is. Meg egy pár vendégszöveg. Mindenképpen olvassátok el Marton Károly rövid írását, mert ő velünk szemben magyartanár. Aztán Örkénytől az In Memoriam Dr. K. H. G.-t. És hát volt az Enigmában két részen át életút interjú Szilágyi János Györggyel, az is egy jó szöveg. Na most léptük át a kétszáz oldalat ajánlott irodalomból.
Szóval, én elképzelhetetlennek tartottam, hogy visszavonuljanak, mert ismertem az athéni demokrácia történetét, és olvastam, hogy amikor az athéniek megszervezték a déloszi szövetséget azzal, hogy a tagjai csak fizessenek, ők majd mindenkit megvédenek. És amikor Mélos ki akart lépni a szövetségből, illetve semleges akart maradni, akkor azonnal megjelent az athéni hajóhad, és az athéni követek elmagyarázták nekik, hogy ezt miért nem engedhetik meg: mert akkor ez precedens volna a többieknek. Utána lerombolták Mélost. Én tehát egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy ez a kilépési kísérlet sikerülni fog, de arra sem gondoltam, hogy nem kellene támogatni. Hát, amennyire szóban meg vitákban lehetett. (Szilágyi János György 56-ról.)
Aki még bírja, az Sudár Balázs interjúkat is olvashat. Sőt tegye!
